A pálinkához hazánkban több misztikum is kapcsolódik. Egyrészt tipikusan magyar terméknek tekintjük, másrészt fogyasztóként minőségben is eltérő „emlékképekhez” kötődünk. Ez jelentheti azt is, hogy a pálinkakészítés során előforduló technikai, technológiai hibákat is elvárhatja a fogyasztó a terméknél, mivel környezetében ez jelentette az „igazi pálinkát”. Fontos a helyére tenni a minőségi, szaktudással készült párlatok ízvilágát, hogy az igazi értékek megmaradjanak és viszonyítási alapunk legyen a termékek megítélésénél.

A Pálinka névhasználat magyar kizárólagossága

A pálinka fogalmát, és a megnevezés használatát 2008. novembere óta –az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő- 2008. évi LXXIII. törvény szabályozza. A pálinka előállításának, és megnevezésének szabályait kell alkalmazni az Európai Unió tagállamain kívüli országba történő exportra előállított termékek esetén is.

E törvénynek értelmében:

Pálinkának csak az a gyümölcspárlat nevezhető, amelyet Magyarországon termett nemes és vadgyümölcsből, szőlő törkölyből, illetve aszú szőlő törkölyből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A pálinka készítéséhez répa-, nád-, izo- vagy gyümölcscukorral javított szőlőtörköly és borseprő nem használható fel. Nem adható hozzá hígított vagy nem hígított alkohol, aromaanyag; de például bodzavirág sem; nem lehet ízesíteni, színezni, édesíteni még a termék végső ízének lekerekítése érdekében sem.

A pálinka kizárólagossága

A magyar pálinka, miután megfelelt a vele szemben támasztott szigorú követelményeknek 2004-ben megkapta a név kizárólagos használatát. Azaz: az Európai Unió területén, pálinka néven csak Magyarország területén, a már említett alapanyagokból és módon készített párlatot lehet pálinkának nevezni. A barackpálinka esetében 4 osztrák tartomány is rendelkezik a névhasználat jogával. Ráadásul a pálinka megnevezésének és előállításának szabályait kell alkalmazni az Európai Unión kívüli országokba exportált termékek esetében is.

Típusai

• Kisüsti pálinka: az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legfeljebb 1000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárló berendezésben, legalább kétszeri, szakaszos lepárlással állítottak elő.
• Aszú törkölypálinka: az a törkölypálinka, amely igazolhatóan 100 %-os mértékben kizárólag Tokaj-hegyalja történelmi zárt borvidék magyarországi termőhelyéről származó aszúbor készítéséhez felhasznált szőlő törkölyéből készült.
• Érlelt pálinka: az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet fahordóban érleltek legalább 3 hónapig. Érlelt pálinkák esetében csak az azonos fajtájú érlelt pálinkák elegyíthetők, de érlelési időnek csak a legfiatalabb érlelt pálinka érlelési idejét, korát lehet feltüntetni a címkén.
• Ópálinka: az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legalább 1 évig érleltek 1000 liternél kisebb, vagy legalább 2 évig érleltek 1000 literes, vagy annál nagyobb térfogatú fahordóban.
• Vegyes gyümölcspálinka: A különböző fajú gyümölcscefrék lepárlásával vagy pálinkák utólagos keverésével előállított pálinka, függetlenül az összetevők arányától.
• Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyaspálinka: az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ez esetben csak vegyes gyümölcs ágyaspálinkának nevezhető. 100 liter pálinkához legalább 10 kg érett, vagy legalább 5 kg aszalt, jó minőségű gyümölcsöt kell felhasználni.

Eredetvédett pálinkák

Hazánk egyes területei kiemelkedően alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére, ezeken a tájakon évszázadok óta kiváló minőségű pálinkát főznek. Ha a feltételeknek megfelel, akkor a tájegység megkaphatja az „eredetvédett termék” megkülönböztető jelzőt. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a meghatározott földrajzi területen belül termett gyümölcsből, az ott cefrézett, lepárolt, és palackozott pálinkát lehet e névvel illetni. Ezek a következők: